Az értékbecslésekkel kapcsolatos problémák tekintélyes része a megbízásnál gyökerezik. Előfordul, hogy megbízó és megbízott – esetünkben az értékbecslő – nem egy nyelvet beszélnek. Széles körben ismert a párbeszéd:

-Mennyi?

-Harminc

-Mi harminc?

-Mi mennyi

Ez egy szakállas vicc, de sajnos újra és újra előkerül, csak a számok változnak.

Itt lép színre az értékbecslő előrelátó közreműködése. Már-már közhely, hogy rohanó világban élünk, és semmire sincs időnk. Ezen a ponton, a megbízás fázisában, igenis időt kell szakítani arra, hogy egyrészt alaposan kikérdezzük a megbízót arról, mi is a célja az értékbecsléssel, másrészt tájékoztassuk az értékbecslés folyamatáról. Itt jegyzem meg, hogy az értékbecslő részéről nem helyénvaló előzetesen értékről beszélni, és sok esetben kifejezetten öngól is!

A fentiek igazak egy pénzintézeti ­– az értékbecslő számára – "tucatmegbízásra” is. Ilyen esetekben az értékbecslő és a pénzintézet között létezik egy keretszerződés, mely alapján legtöbbször a pénzintézet, néha egy pénzintézeti ügyfél a megrendelő. Ilyenkor biztosított a megbízás írásba foglalása.

A fentieken túl egyedi esetekben is ajánlott írásba foglalni a megbízást és annak részleteit, így megelőzhetők a későbbi nézeteltérések. A legfontosabb adatok: megbízó személye; megbízott személye; megbízás tárgyának pontos címe, lehetőleg helyrajzi számmal. A feladat pontos meghatározása elengedhetetlen, ez leginkább a reális piaci érték meghatározása szokott lenni. Továbbá lényeges még a munkadíj összege, annak esedékessége és a megbízás teljesítésének határideje. Végül pedig azt is ajánlatos írásban rögzíteni, milyen formában és hány példányban készül a szakvélemény.

Értékbecslőként legyen kész megbízásiszerződés-tervezetünk, amit azonnal el tudunk küldeni. Leendő megbízóként pedig mindig kérjünk ilyet, és szóban ne adjunk értékbecslés-megbízást még akkor sem, ha azt az értékbecslő elfogadná. Egyáltalán: ha nincs megbízásiszerződés-tervezet, javallott másik értékbecslőt keresni.

KőszegT